Házasság

1. megkötött avagy szentségi házasság (ratum)
2. megkötött és elhált (ratum et consummatum)
3. érvénytelen (invalidum) vagy semmis (nullum) – az érvényesség külső látszata áll fenn
4. vélt házasság (putativum), amelyet a felek egyike jóhiszeműen kötött

A férfi és a nő házastársi egysége, amelyet a Teremtő alapozott és határozott meg sajátos törvényekkel, természete szerint a házastársak közösségére és javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, miként Jézus Krisztus megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9). Mindezek mellet a római jog szintén ezt a nézetet támasztja alá Modestinus meghatározásában: a férfi és a nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog szerinti közösség.
Ezekből fakadnak a keresztény házasság lényegi tulajdonságai:
1. egység – egy férfi és egy nő kizárólagos kapcsolata (vö. Ter 1,27; 2,24; Mt 19,1; 1Kor 7,2-4; Ef 5,32).
2. felbonthatatlan – sem a felek sem küldő hatalom nem bonthatja fel (vö. Ter 2,24; Mk 10,9; Mt 19,3-9; Ef 5,32)

Az első bűn miatt, amely a férfi és a nő Teremtőtől ajándékozott közösségének megbomlását is kiváltotta, a házastársi egységet nagyon gyakran fenyegeti a széthúzás és a hűtlenség. Mindazonáltal Isten a maga végtelen irgalmasságában megadja a férfinak és a nőnek kegyelmét ahhoz, hogy életük egységét az eredeti isteni terv szerint tudják megvalósítani.
Isten elsősorban a Törvény és a próféták pedagógiája által segítette a népét, hogy fokozatosan tudatosodjon benne a házasság kizárólagossága és fölbonthatatlansága. Istennek Izraellel kötött jegyesi szövetsége előkészíti és előképként jelzi azt az új szövetséget, amelyet Isten Fia, Jézus Krisztus kötött jegyesével, az Egyházzal.

Jézus Krisztus nem csupán az Istentől szándékolt eredeti rendet állította helyre, hanem a kegyelmet is ajándékozza, hogy a házasságot a szentség új méltóságában lehessen megélni. E szentségi házasság Krisztusnak az Egyház iránti jegyesi szerelmének a jele: „Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat” (Ef 5,25).

A házasság nem mindenki számára kötelező. Isten meghív férfiakat és nőket, hogy kövessék Jézus Krisztust, a mennyek országáért vállalt szüzesség vagy cölibátus útján, lemondva a házasság nagy értékéről, hogy az Úr dolgaival törődjenek, és azt keressék, hogyan járhatnak az Ő kedvében. Ezáltal Krisztus szeretete abszolút elsőbbségének és annak jelévé válnak, hogy várva várják az Ő dicsősége eljövetelét.

Mivel a házasság a házastársakat az Egyház életében nyilvánosan elfogadott életállapotba helyezi, megkötése pap (vagy az Egyház által minősített tanú) és más tanúk jelenlétében liturgikusan és nyilvánosan történik. Vagyis a felek jogképesen, törvényesen kinyilvánított beleegyezés formájában közik a házasságot. A beleegyezés (consensus) a felek kölcsönös teljes személyi önátadása és elfogadása házasság céljából.

A házassági beleegyezés akarati aktus, amelyet egy férfi és egy nő fejez ki arra vonatkozóan, hogy kölcsönösen és véglegesen egymásnak ajándékozzák magukat, hogy a hűséges és termékeny szerelem szövetségében éljenek: a házassági beleegyezés személyes és visszavonhatatlan. Mivel a beleegyezés hozza létre a házasságot, elengedhetetlen és mással nem helyettesíthető. Az érvényes házasságkötéshez a beleegyezésnek az igaz házasságra kell vonatkoznia, emberi cselekedetnek, azaz tudatosnak és szabadnak, erőszaktól és kényszertől mentesnek kell lennie.
Az Egyház a házasságot szövetségnek tekinti, „amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul” CIC 1055. kán. 1. §.
Képtelen a házassági beleegyezésre az, akinél fennáll
1. az értelem elégséges használatának hiánya – tudatosan akarja a házasságot. Ez lehet átmeneti: pl. ittas állapot; kábítószer hatása, sokkhatás, epilepsziás vagy hisztérikus roham; lehet tartós: pl. skizofrénia, paranoia, mániás-depressziós elmebaj
2. az ítélőképesség (érettség) súlyos hiánya – hiányosságok a házastársi jogokat és kötelességeket illetően: a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul; az egység és a felbonthatatlanság – ezek a keresztény házasságban, szentségi jellegénél fogva, különös erősséggel bírnak
3. képtelenség a házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására – pszichés okból képtelen: a gyermekekkel kapcsolatos lényegi kötelezettségek teljesítésére; a hűség megtartására (homoszexualitás); képtelenség a felbonthatatlanság megtartására; képtelenség a teljes életközösségre (antiszociális, amorális)
A beleegyezés hiányosságai között említjük a
1. tudatlanságot és tévedést a házasság lényegét illetően
2. megtévesztést – szándékosan eltitkol egy lényeges tulajdonságot, amely a házastársi életközösséget súlyosan megzavarhatja, pl. eltitkolt terméketlenség
3. színlelést, amikor külső formájában a házasságkötés megtörténik, de benső akarati hozzáállás nélkül (a felek egyike vagy mindkettő valójában mást akar); ha egyik vagy mindkét fél pozitív akarati cselekedettel kizárja magát a házasságot vagy a házasságnak valamilyen lényeges elemét vagy a házasság valamelyik lényegi tulajdonságát. A színlelés lehet teljes, vagy csak a házasság valamelyik elemére vonatkozik: a) a gyermek kizárása; b) a hűség kizárása; c) felbonthatatlanság kizárása; d) szentségi jelleg kizárása; e) élet-és szeretetközösség kizárása
4. jövőre vagy múltra vonatkozó feltételt – valamilyen körülményt kapcsol a beleegyezéshez: „ha…”
5. kényszert és félelmet

A két katolikus fél házasságkötése mellet létezik a
1. vegyes házasság (katolikus és nem katolikus megkeresztelt fél között. Hogy ez megengedett legyen, az egyházi tekintély engedélyére van szükség.
2. valláskülönbség (katolikus és kereszteletlen fél között) Hogy ez érvényes legyen fölmentésre van szükség. Mindkét esetben lényeges, hogy a felek ne zárják ki a házasság céljainak és lényeges sajátosságainak elfogadását, s hogy a katolikus fél vállalja a hit megőrzésének és a gyermekek megkeresztelésének és katolikus nevelésének kötelezettségét, amit a másik félnek is ismernie kell.

Két katolikus valamint egy katolikus és egy nem katolikus keresztény között a plébániatemplomban;
Katolikus és egy meg nem keresztelt fél között templomban vagy más alkalmas helyen.

A Házasság szentsége a házastársak között örök és kizárólagos köteléket hoz létre. Maga Isten pecsételi meg a házastársak beleegyezését. Ezért a megkereszteltek megkötött és elhált házasságát soha nem lehet fölbontani. Ezenfelül ez a szentség megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy az életszentséget a házaséletben és a gyermekek felelős elfogadásával és nevelésével érjék el.

A házasság akadályai a következők: a házasságtörés, a többnejűség, ugyanis ellentmond a férfi és a nő azonos méltóságának, valamint a házastársi szerelem egységének és kizárólagosságának; a termékenység elutasítása, mely megfosztja a házaséletet a gyermekek ajándékától; és a válás, amely szemben áll a fölbonthatatlansággal.

Az Egyház megengedi a fizikai szétválást – még akkor is, ha kívánatos a kibékülésük –, ha a házastársak együttlakása súlyos okokból gyakorlatilag lehetetlenné vált. Azonban e házastársak egyike sem szabad egy új életközösség megkezdésére, amíg a másik él, kivéve, ha a házasságuk semmis volt, és ezt az egyházi tekintély kinyilvánítja.

Az Úrhoz hűségesen az Egyház nem ismerheti el házasságnak a polgárilag újraházasodott elváltak egységét. „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör” (Mk 10,11–12). Viszont az Egyház különleges figyelemmel van az elváltak iránt, és hívja őket a hívő imádságos életre, a szeretet tetteinek gyakorlására és a gyermekek keresztény nevelésére. Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi föloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbízatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, amely objektíven ellenkezik Isten törvényével.

A jegyesoktatás valójában a házas és családi életre történő előkészítés. Ennek van távlati és közelebbi fázisa:
1. távlati: prédikáció, hitoktatás, jegyesoktatás
2. közelebbi: közvetlen felkészítés az alkalmasságra
3. liturgia: maga a szertartás
4. utólagos segítés

A házasságkötést szentségi felkészülés előzi meg:
1. bérmálás
2. gyónás és szentáldozás

A jegyesvizsgálat egyik célja a házassági akadályok kiderítése és a szükséges felmentések előkészítése, beszerzése és érvényesítése.
Az esetleges akadály a személy valamely tulajdonsága vagy a körülmény alapján jogképtelenné teszi vagy nyilvánítja érvényes házasság megkötésére. Az akadályok alól felmentést a helyi ordinárius (püspök) adhat, kivéve az Apostoli Szentszéknek fenntartott akadályokat. Nincs felmentés a vérrokonság akadálya alól egyenes ágon vagy oldalág második fokán (szülői és leszármazási ágon; testvér, unokatestvér minden fokon).

Érvénytelenítő akadályok:
1. korhiány – a férfi betöltött 16-ik, a nő betöltött 14-ik életéve előtt. A püspök adhat felmentést, amennyiben a házassági beleegyezésre a felek mindegyike képes (egyházjogi akadály)
2. impotencia – a közösülési képtelenség. A terméketlenség (impotencia generandi) nem akadály. A közösülési képtelenség (impotentia cœundi) alól nincs felmentés (természetjogi akadály)
3. kötelék – a fennálló korábbi házassági kötelék. Az előző házasság felbomlását igazolni kell: pl. halotti anyakönyvi kivonattal; semmisségi bírói ítélet; a kánoni formára kötelezett katolikusok tisztán polgári házassága nem létező. A kötelék alól felmentés nem adható (isteni jogi akadály)
4. valláskülönbség (disparitas cultus) – ennek célja a katolikus fél hitének védelme. Érvénytelen a házasság egy katolikus és egy meg nem keresztelt között. Felmentés a helyi püspök adhat az alábbi feltételekkel: „a katolikus fél nyilvánítsa ki, hogy kész a hittől való eltávolodás veszélyeit elhárítani, továbbá ígérje meg őszintén, hogy erejéhez képest mindent megtesz azért, hogy minden gyermeke a katolikus egyházban keresztelkedjen és nevelkedjék; ezekről a katolikus fél által teendő ígéretekről a másik felet idejében értesítsék, hogy biztos legyen, hogy ő valóban tudatában van a katolikus fél ígéretének és kötelezettségének; mindkét felet meg kell tanítani a házasság céljaira és lényegi tulajdonságaira, melyeket egyik fél sem zárhat ki”. (1125. kán.)
5. a szent rend – püspök, pap és diakónus érvénytelenül kísérli meg a házasságkötést. Felmentést az Apostoli Szentszék adhat (egyházjogi akadály)
6. fogadalom – csakis a nyilvános, örökös tisztasági fogadalom esetén, amelyet szerzetes intézményben tettek (egyházjogi akadály)
7. nőrablás – felmentés a szabadság visszanyerésével lehetséges
8. bűntett – hitvesgyilkosság. A bűntett akadálya alól a Szentszéknek van fenntartva a felmentés (egyházjogi akadály)
9. vérrokonság – másodfokúnál távolabbi esetben egyházjogi akadály, amely alól a helyi püspök adhat felmentést
10. sógorság – egyenes ágon a helyi ordinárius halálveszélyben és rendkívüli helyzetben adhat felmentést.
11. köztisztesség – közismert ágyasság vagy életközösség. A helyi püspök adhat felmentést (egyházjogi akadály)
12. törvényes rokonság – örökbefogadásból származó törvényes rokonság egyenes ágon és oldalág második fokán. A helyi püspök ad felmentést (egyházjogi akadály).

1. kitöltött jelentkezési ív
2. személyi okmányok (személyigazolvány, lakcímkártya másolata
3. keresztlevél (a házasságkötés megkötésének időpontjánál 3 hónapnál nem régebbi). A keresztlevelet a keresztelés helyéről kell kérni! A keresztlevél nem azonos a keresztelési emléklappal.
4. vegyesházasság és valláskülönbség esetén a nyilatkozat kitöltése és aláírása.
5. vegyesházasság esetén a püspöki felmentés