Bűnbánat

I. parancsolat: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyenek más isteneid rajtam kívül!
Bibliai történetek
Ószövetség: Ábrahám és Mózes meghívása – hogyan válaszolt Isten hívására a két személyiség?
Újszövetség: Jézus megkísértése – hogyan válaszol Jézus?
Szeretettel és bizalommal vagyok Isten iránt, mert ő szeret engem és a nehézségekben segít küzdeni
Szent István király: templomokat épített, egyházalapító

II. parancsolat: Ne vedd hiába a te Uradnak, Istenednek nevét!
Bibliai történetek
Ószövetség: 10 egyiptomi csapás – hogyan viszonyul Istenhez Mózes, és hogyan a fáraó
Újszövetség: Milyen a Mennyei Atya? Megbocsát, ha mi is megbocsátunk
Szeretem Istent, mert mindig megbocsát és arra kér, hogy ebben hasonlítsak hozzá
Nem beszélek csúnyán
Szent Gellért: az első tanító (Intelmek a jóra)

III. parancsolat: Megemlékezzél arról, hogy az ünnepnapokat megszenteld!
Bibliai történetek
Ószövetség: Ábrahám áldozata / Illés áldozata
Újszövetség: Jézus felment szüleivel Jeruzsálembe / Jézus bement a zsinagógába / Jézus megtisztította a templomot
Szüleimmel hálát adunk Istennek, mert szeret és egymásnak ajándékozott minket
Szent László király (folytatta István munkásságát)

IV. parancsolat: Tiszteld atyádat és anyádat!
Bibliai történetek
Ószövetség: Jákob átveri édesapját
Újszövetség: Jézus engedelmes szülei iránt / a tékozló fiú
Szüleim szeretnek és segítenek, nevelnek. Hálás vagyok nekik: engedelmesség
Szent Imre herceg

V. parancsolat: Ne ölj!
Bibliai történetek
Ószövetség: Káin és Ábel
Újszövetség: Hűtlen intéző / Szőlőművesek
Hálás vagyok mindazért, amit kaptam és nem bántok senkit, ha valami nem sikerül
Szent Margit (kiengesztelődés, megbocsátás)

VI. parancsolat: Ne törj házasságot! Ne paráználkodj!
Bibliai történet
Ószövetség: Dániel igazságszolgáltatása (Zsuzsanna története)
Újszövetség: Házasságtörő asszony
Tisztelettel vagyok lányként a fiúk, fiúkként a lányok iránt és nem csúfolom őket
IV. Károly hűséges házasság Zitával

VII. parancsolat: Ne lopj!
Bibliai történet
Ószövetség: Ráchel ellopta az isteneket / József története (Ter 44)
Újszövetség: Júdás
Tisztelem mások tulajdonát és nem akarok féltékeny és irigy lenni, sokkal inkább ajándékozó
Battyány-Strattman László a szegények orvosa

VIII. parancsolat: Ne szólj hamis tanúságot felebarátod ellen!
Bibliai történet
Ószövetség: Jób története (vádolja a Sátán)
Újszövetség: Jézust hamisan vádolják
Nem mondok olyan dolgokat, amelyek nem történtek meg
Boldog Sándor István

IX. parancsolat: Más feleségét ne kívánd!
Bibliai történet
Ószövetség: Dávid és Uriás
Újszövetség: Keresztelő János vértanúsága
Tisztelem és ápolom a barátságokat és nem rontom el őket
Zoborhegyi remeték (barátok)

X. parancsolat: Más tulajdonát ne kívánd!
Bibliai történet
Ószövetség: Rút története (Boáz tartja a törvényt, hagy a szegényeknek)
Újszövetség: A szegény özvegyasszony
Segítek és ajándékozok, nem vagyok fösvény, megosztom másokkal, amit kaptam
Szent Erzsébet

Törekedtem megtartani Isten parancsait, amelyek segítségével megteszem mindazt, amire Jézus kér engem? Szerettem Istent mindenek fölött, és embertársaimat, mint magamat?

I. parancsolat: Én vagyok a te Urad Istened. Ne legyenek idegen isteneid előttem!

Hiszem azt, és bízom abban, hogy Isten feltétel nélkül szeret engem?

Igyekeztem szeretni Istent és hálás vagyok neki szeretetéért?

Haragudtam Istenre, mert valami másképp történt, mint ahogy azt én akartam?

Imádkozom reggel, este és fontos helyzetekben?

Hálás vagyok Istennek, amiért van mit ennem és van ruhám, amely védi tesi egészségemet?

II. parancsolat: Isten nevét hiába ne vedd!

Kívántam valakinek azt, hogy Isten büntesse meg?

Erősködtem a hamis dologok védelmében és védtem a hazugságot?

Megszegtem adott szavamat?

Beszéltem csúnyán?

Voltam túlzottan büszke és hiú?

III. parancsolat: Megemlékezzél arról, hogy az ünnepnapokat megszenteld!

Megszenteltem a vasárnapot azzal, hogy elmentem szentmisére?

Kértem Isten segítségét, hogy a következő héten legyen velem?

Segítettem szüleimnek abban, hogy vasárnap pihenjenek?

Pihentem vasárnap, hogy legyen lelki-testi erőm a következő heti feladataimhoz?

IV. parancsolat: Tiszteld édesapádat és édesanyádat!

Megköszönöm minden este Istennek, hogy vannak szüleim, akik életet adtak nekem és igyekeznek jót adni nekem?

Engedelmes voltam szüleim iránt?

Segítettem nekik, és megosztottam velük a családi feladatokat?

V. parancsolat: Ne ölj!

Védelmeztem az életet?

Megvédtem a gyengébbet?

Segítettem annak, aki gyengébb?

Vigyáztam mások és a saját egészségére, esti épségére?

Kerültem azokat a tornagyakorlatokat, amelyek segítenek abban, hogy erős és egészséges legyek?

Próbáltam másokat arra rávenni, hogy rosszat tegyenek?

Igyekeztem kibékülni azzal, aki megbántott?

Igyekeztem elkerülni veszekedést és verekedést?

Segítettem másokat kibékülni egymással?

VI. parancsolat: Ne paráználkodj!

Gúnyolódtam fiúkon/lányokon?

Törekedtem önuralomra?

Duzzogtam és illetlenül viselkedtem szüleimmel és tanáraimmal?

NB! a szülő már ezen a helyen igyekezzen felvilágosítani gyermekét arról, hogy a szexualitás Isten olyan ajándéka, amellyel nem élhetünk vissza, és nem használhatunk ki. A szexualitás egy érték, amelyet védenünk kell, mivel szent dolog. Fontos a szexuális felvilágosítás népmeséken keresztül.

VII. parancsolat: Ne lopj!

Tiszteltem és védtem mások tulajdonát és testi, lelki épségét?

Igazságos voltam másokkal?

Együttérző voltam másokkal?

Igyekeztem helyrehozni a kárt, amit másoknak okoztam?

Vigyáztam a természetre és környezetemre?

Rongáltam tárgyakat és növényket?

Bántottam állatokat?

Elvégeztem azokat a feladatokat, amelyek kötelességeim közé tartoznak?

Megbecsültem szüleim és tanáraim értem végzett munkáját és fáradozását?

Hálás voltam nekik, és megköszöntem nekik, hogy törődnek velem?

VIII. parancsolat: Ne szólj hamis tanúságot!

Igazságos voltam másokkal?

Állítottam valótlan dolgokat?

Dicsekedtem olyan dolgokkal és képességekkel, amelyek nincsenek a birtokomban?

Beszéltem másról valótlant, rossz dolgokat?

Csábítottam mást rossz cselekedetekre?

Hízelegtem önző céllal?

Tiszteltem a művészi értékeket?

Rongáltam?

IX. parancsolat: Más feleségét ne kívánd!

Sértettem meg barátságokat?

Elárultam más titkát és gyengeségét?

Igyekeztem tisztelni a felnőtteket?

Voltam túlzottan durva másokkal?

X. parancsolat: Mások javát ne kívánd!

Fösvény voltam?

Irigykedtem – szomorú és letört voltam, mert nem szereztem meg magamnak valamit, ami másnak van?

Kérkedtem – lenéztem másokat, mert nekik nincsenek meg azok a javak, amelyekkel a szüleim ellátnak engem?

I. parancsolat: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyenek más isteneid rajtam kívül!
Hiszem azt, hogy Isten előbb szeretett engem? (1Jn 4,19)
Helyeztem Isten irántam való szeretete elé embereket vagy dolgokat?
Haragudtam Istenre, mert valami másképp történt, mint ahogy azt én akartam?
Hiszem azt, hogy az ima, vagyis az Istennel való párbeszéd révén eljutok az egzisztenciális szabadságra?
Hittem abban, hogy istenségeknek (bálványok) és szellemeknek (ezotéria, okkultizmus, spiritizmus), földi eseményeknek (pénz, hatalom, siker) nagyobb hatalma van, mint Istennek?
Akartam, hogy az Isten szeretete helyett az én akaratom valósuljon meg (mágia, átok)?
Hiszem azt, hogy Isten személyes szeretettel szeret engem, nem pedig hideg kozmikus energiáknak kiszolgáltatott lény vagyok (ezotéria)?
Hiszem azt, hogy az igazi életcélt és megnyugvást az Isten szabadságába való megtérésem adja, nem pedig jogikus-ezoterikus tanok és gyakorlatok, amelyek kisebbrendű-felsőbbrendű lénynek tekintik az embert?

II. parancsolat: Ne vedd hiába a te Uradnak, istenednek nevét!
Tisztelettel beszéltem Istenről mások előtt?
Átkozódtam Isten nevében?
Káromkodtam?
Beszéltem csúnyán?
Ápoltam anyanyelvemet (olvasok szépirodalmat)?
Kerültem a hiúságot és büszkeséget?
Törekedtem alázatra és szerénységre?

III. parancsolat: Megemlékezzél arról, hogy az ünnepnapokat megszenteld!
Vasárnap és ünnepnap megszentelésével hálásan megköszönöm Istennek a létemet?
Hálám kifejezéseként mennyire vagyok kész összeforni Isten szeretetével a szentmiseáldozatban és a szentáldozásban?
Pihenek és gyűjtök erőt a következő heti feladataimhoz és munkámhoz?
Segítettem hozzátartozóimnak, hogy pihenhessenek?
Szabadidőmben mennyit foglalkozom saját lelkemmel?
Mennyi időt ajándékozok embertársaim boldogságának előmozdítására?

IV. parancsolat: Tiszteld atyádat és anyádat!
Tisztelettel vagyok szüleim, nevelőim és jótevőim iránt?
Jellemzi a hozzájuk való viszonyomat a hála, engedelmesség, figyelmesség és segítőkészség, esetleg lelki, valamint fizikai támogatás?
Elősegítem családom egységét?

V. parancsolat: Ne ölj!
Hiszem az élet szentségét?
Hiszem, hogy az élet nem magántulajdon, hanem Isten ajándéka?
Végeztem magzatelhajtást, vagy tanácsoltam valakinek?
Okoztam kárt szervezetemnek azzal, hogy önpusztító eszközökkel (mértéktelen dohányzás, alkoholfogyasztás, drog) éltem?
Egyetértek azzal, hogy az emberi személyt nem szabad magára- és elhagyni a haláltusájában (eutanázia), hanem közösségi támaszt kell neki adni?
Hiszem és elfogadom azt, hogy az emberi élet, és így az én életem is már a fogantatás pillanatától szent, és jogosult az életre?
Védelmembe vettem a gyengébbet és segítettem annak, aki gyengébb, akár fizikai, akár szellemi szempontból?
Elfogadom, hogy a testi-lelki fogyatékkal élő emberek életének lelki érettséget formáló hatása van az egyénre és társadalomra?
Elkerültem az erőszakos cselekedeteket?
Vigyáztam mások és a saját egészségére, testi épségére?
Fizikai gyakorlatokkal elősegítettem fizikai és lelki életem stabilizálását?
Megtartom a higiénia szabályait a saját és mások egészségének megóvása érdekében?
Törekszem elfogadni, alakítani és gazdagítani testi és lelki adottságaimat (önelfogadás) és elfogadom ehhez a jogos és szükséges segítséget?
Próbáltam másokat arra rávenni, hogy rosszat tegyenek?
Igyekeztem kibékülni azzal, aki megbántott?
Igyekeztem elkerülni veszekedést és verekedést?
Segítettem másokat kibékülni egymással?

VI. parancsolat: Ne törj házasságot! Ne paráználkodj!
Hiszem és elfogadom, hogy a szexualitás Isten teremtői szeretetének legnagyobb és szent ajándéka az embernek a természet rendjében?
Tisztelettel vagyok embertársam nemiségének értéke és személyi méltósága iránt?
Elfogadom, hogy a nemiség méltósága kizárja a szexuális visszaélést?
Tudatában vagyok annak, hogy éppen a nemi visszaélés és kihasználás szempontjából az emberi lény káros és sokszor nehezen gyógyítható lelki sebeket kaphat, akár férfi, akár nő?
Hiszem azt, hogy mindenkinek joga, kötelessége és felelőssége eljutni az érett szexualitásra?
Elfogadom azt, hogy a szerelem az egész és teljes embei valóságom odaajándékozása a másiknak?
Elfogadom, hogy a szerelem nem próbálkozás és kísérlet a másikkal, hanem a másik személyi értéke iránt tanúsított tisztelet legmagasabbrendű kifejezése?
Elfogadom azt, hogy a nemi aktus gyönyöre elsősorban nem az önös kielégülésem tárgya és eszköze, hanem a másik fél testi és szellemi boldogságának elősegítése?
Egyetértek azzal, hogy nem vagyok a másik önös kielégülésének szexuális eszköze?
Törekszem arra, hogy önmagam méltóságát és nemi értékét az önzetlen és teljes önátadásra megőrizzem?
Elfogadom azt, hogy a szexualitás minden esetben a másik személyiségének gazdagítását célozza meg?
Elfogadom azt, hogy az igazi szerelem értékét védelmezni kell?
Egyetértek azzal, hogy a prostitúció súlyosan károsítja és megalázza az emberi személy méltóságát?
Egyetértek azzal, hogy az emberkereskedelem, valamint a nők/férfiak szexuális futtatása az ember szabadsága és szabad, felelősségteljes és örömteli szexualitásával történő súlyos visszaélés?
Tudatában vagyok annak, hogy a pornográfia visszaélés az ember intim és örömteli cselekményével szemben, és lealacsonyítja a szexualitást a fogyasztói, üzleti és infantilis szintre?
Tisztelettel és segítőkészséggel viszonyulok a saját nemükhöz vonzódást érző emberek iránt, és támogatom a társadalomba történő egészséges integrációjukat?
Támogatom a saját nemükhöz vonzódást érző embertársaimat abban, hogy életüket és nemiségük érzelmi felfogását olyan tisztaságban éljék meg a teremtés rendjében, amely elősegíti és megvalósítja egzisztenciális érésüket a teljes boldoságra és a társadalom javára?

VII. parancsolat: Ne lopj!
Tiszteltem és védtem mások tulajdonát, valamint testi-lelki épségét?
Tudatában vagyok annak, hogy a magántulajdonhoz nem abszolút, hanem relatív jogom van?
Igazságos voltam másokkal?
Együttérző voltam másokkal?
Igyekeztem helyrehozni a kárt, amit másoknak okoztam?
Vigyáztam a természetre és környezetemre?
Rongáltam tárgyakat és növényket?
Bántottam állatokat?
Elvégeztem azokat a feladatokat, amelyek kötelességeim közé tartoznak?
Megbecsültem szüleim, tanáraim, mestereim és munkatársaim értem és velem végzett munkáját és fáradozását?
Adtam az éhezőnek ételt, a szomjazónak italt, ruhátlannak ruhát?
Látogattam beteget?
Segítettem azoknak, akiknek szellemi képességei gyengébbek?
Adtam jó tanácsot?
Vigasztaltam szomorúakat?
Volt bátorságom erkölcsi figyelmeztetést adni?

VIII. parancsolat: Ne szólj hamis tanúságot felebarátod ellen!
Beszéltem és cselekedtem tudatosan az igazság ellen?
Egyetértek azzal, hogy az igazság hűség önmagunkhoz, Istenhez és a felebarátot megillető szeretethez?
Törekedtem őszinteségre?
Igazságos voltam másokkal?
Állítottam valótlan dolgokat?
Dicsekedtem olyan dolgokkal és képességekkel, amelyek nincsenek a birtokomban?
Beszéltem másról valótlant, rossz dolgokat?
Csábítottam mást rossz cselekedetekre?
Hízelegtem önző céllal?
Tiszteltem a művészi értékeket?
Rongáltam?
Törekedtem a diszkrécióra (tapintatra)?

IX. parancsolat: Más feleségét ne kívánd!
Egyetértek azzal, hogy a nemi vágy pozitív érték?
Tudatában vagyok annak, hogy a rendetlen érzéki vágy jellemvonása, hogy birtokolni akar, és arrogancia jellemzi?
Egyetértek azzal, hogy a nemi vágy szépségét és értékét az ösztönösség arroganciájának megfékezése adja?
Egyetértek azzal, hogy a nemi vágy a tiszteletben éri el szépségét és tisztaságát?
Egyetértek azzal, hogy a szemérem az intimitás méltóságának tisztelete és védelme?
Egyetértek azzal, hogy az álszemérem káros és gátlásos viselkedést okoz?
Sértettem meg barátságokat?
Elárultam más titkát és gyengeségét?
Igyekeztem tisztelni a felnőtteket?
Voltam túlzottan durva másokkal?

X. parancsolat: Más tulajdonát ne kívánd!
Kerültem a mohóság vágyát?
Fösvény voltam?
Irigykedtem – szomorú és letört voltam, mert nem szereztem meg magamnak valamit, ami másnak van?
Haragudtam irigységemben?
Kívántam rosszat irigységemben?
Kérkedtem – lenéztem másokat, mert nekik nincsenek meg azok a javak, amelyek nekem megadattak?

Lelkitükör
A lelkiismeretvizsgálat során, akár otthon, akár a templomban, tudatosítsam magamban, hogy Isten szeretetének jelen(lét)ében vagyok:

Szentlélek Isten, te már ismertél engem, mielőtt megszülettem. Te látod életemet, jobban mint én magamat. Számon tartod örömeimet, szomorúságomat, jó és rossz gondolataimat, cselekedeteimet. Világosíts meg, hogy lássam lelkem állapotát! Mutass rá, mikor fordultam el hűtlenül az Istentől, és a saját fejem illetve vágyaim után mentem! Ne engedd, hogy közömbös és könnyelmű legyek! Te vezess, hogy elfogulatlanul ítéljek! Adj őszinte bánatot és segíts, hogy visszatérjek az Atyához! Segíts, hogy elfogadjam szeretetét, és ezt a szeretetett közvetítsem embertársaim felé! Ámen.

I.
Mennyire jellemez az evangéliumi tanítás szerinti élet?
Milyen gyakran olvasok Szentírást, elmélkedem fölötte és lépek párbeszédbe az Úrral?
Mennyire érzem boldognak magam, amikor egyedül érzem magam, és Isten az, aki barátokkal ölel körül? amikor sírok és vigasztalót küld? amikor szelídségemért megjutalmaz? amikor igazságtalanságot szenvedek el és ő felragyogtatja bennem a jézusi életet? amikor irgalmas vagyok és nekem is megbocsátanak? amikor vágyaimmal ellentétben törekszem a tisztaszívű gondolkodásra és cselekvésre? amikor békét teremtek? amikor üldöztetést szenvedek?
Mennyire másképp látom a dolgokat, ha mást látok kiszolgáltatva, sírni, megaláztatást és igazságtalanságot szenvedve? amikor bocsánatért esdekel, és ki akar békülni? amikor a jó miatt üldözik?
Mennyire másképp látom a dolgokat, ha én magam vonom meg szeretetemet attól, akit rám bíztak? volt bátorságom vigasztalni? nehéz helyzetben haragtól mentesen inkább szelídnek lenni? szolgáltattam igazságot részrehajlás nélkül? törekedtem megbocsátani? üldöztem valakit, hogy ne derüljön ki az igazság?
Mennyire jellemző rám, hogy a benső késztetésem van a jó megtételére? szívesen teszek tanúságot a Jézusba vetett hitemről? segítettem példámmal a rám bízottakat az Evangélium útján haladni? Akartam biztonságos menedék lenni a rám bízottaknak?

II.
Milyennek látom az Istent? Ő ismer és szeret! Rossz érzéssel tölt el, ha arra gondolok, Isten ismeri szívemet és annak szándékait?
A jót megjutalmazza, a bűnöket megbocsátja, mert irgalmas. És én?
Isten gondviselő, gondoskodó Atya. Mennyit aggodalmaskodom, mennyit aggódnak szeretteim miattam? Hogyan gondoskodom a rám bízottakról?
Isten nem személyválogató. És én?

III.
Ki számomra Jézus? Hogyan viszonyulok hozzá?
Ő barátainak nevezi tanítványait. Milyen az én barátságom Jézussal? milyen az én barátságom a többi tanítvánnyal? mi jellemzi a kapcsolataimat, mi motivál az emberekkel való kapcsolatban? Elvárások és haszon?
Jézus azért jött, hogy ő szolgáljon. Milyen szolgálatot vállalok Jézus lelkülete nyomán, mert ő a barátom? Milyen tevékenységet vállalok az egyházi közösségben testvéreim javára?
Miért szolgálok? Félelemből? Megfelelésből? Jutalom reményében? Csak mert szeretem Jézust?
Ha Jézus a barátom, mégis rejtegetek előle valamit? Érzéseket? Vágyakat? Rendezetlen ragaszkodásokat?
Milyen a Jézussal való szentségi kapcsolatom? Tudom, hogy milyen kegyelmeket közvetítenek a szentségek, amelyekben Jézussal különösen mély, menyegzős kapcsolatba lépünk mindannyian?
Mennyire ismerem Jézust és tanítását? Mennyire akarom megismerni, hogy igazán barátok lehessünk?

IV.
Mit jelent számomra a keresztény közösség? Tudom, hogy a kapcsolatunk minősége kölcsönös hatással rendelkezik? Milyen a jelenlétem? Milyen sebeket hordozok és milyen sebeket okoztam a közösségemnek?
Vannak ellenségeim? Mennyiben voltam okozója az ellenséges vagy sértődött magatartásnak?
Van hajlandóság bennem a kiengesztelődésre?

V.
Szoktam ítélkezni és főként elhamarkodottan? Milyen sebek indítanak erre? Megtartom adott szavamat? Szoktam felelőtlenül ígéreteket tenni és esküdözni?
Mennyire vagyok képmutató? Mennyire törekszem az őszinte becsületességre?

VI.
Milyen az imaéletem? Őszinte párbeszéd Istennel vagy pusztán (félelemből fakadó) kötelesség teljesítése?

VII. Milyen vágyaim és kívánságaim vannak, amelyek eltávolítanak Istentől? Mennyire fakad belőlük lelki béke és mennyire szülnek vagy jelentenek inkább rövid idejű elégedettséget benső szorongással?
Milyenek cselekedeteim gyümölcsei?

Krisztus, a lélek és a test orvosa azért alapította a bűnbánat és betegek kenetének szentségét, mert az az új élet, amelyet a keresztény beavatás szentségeiben nekünk ajándékoz, elgyöngülhet, sőt meg is halhat a bűn miatt. Ezért Krisztus azt akarta, hogy az Egyház a bűnbánat és a betegek kenetének szentsége által folytassa az Ő gyógyító és üdvözítő művét.
A bűnbánat szentségét egyébként fáradozó keresztségnek is nevezzük. Míg a keresztség szentségében újjászületünk (regeneratio), addig a bűnbánat szentségében újraépítjük, újra-készítjük (reparatio) életünket. Ezen cselekedet lépései:
1. bűnbánat
2. vallomás
3. elégtétel vállalása
4. elégtétel végzése
5. a bűnbocsánat közlése (feloldozás)
A jelenlegi szentségi fegyelemben a 4. és 5. pont a szentségi bizalom alapján helyet cserélnek.

A Bűnbánat szentsége, amelyet a Kiengesztelődés szentségének, a Bűnbocsánat szentségének, Szentgyónásnak, végül a Megtérés szentségének is nevezünk az egész ember gyógyulására rendelt szentségi szertartás.

Mivel a Keresztségben kapott új kegyelmi élet nem szünteti meg sem az emberi természet gyöngeségét, sem a bűnre való hajlandóságot, Krisztus megalapította ezt a szentséget azon megkereszteltek megtérésére, akik a bűnnel eltávolodtak tőle.
A bűnbánat Krisztus által alapított szentsége különbözik a Keresztelő János által meghirdetett bűnbánattartási szertartástól, amelyben a bűnbánó az Isten felé történő fordulásra, megtérésre kötelezte magát.
A föltámadott Úr ezt a szentséget akkor alapította, amikor a feltámadását követő este megjelent apostolainak és ezt mondta nekik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22–23).

Krisztus megtérésre szólító felhívása – a mely felhívás előfutára Keresztelő Szent János volt – a megkereszteltek életében folyton hangzik. A megtérés folyamatos kötelessége az egész Egyháznak, amely szent, de a bűnösöket is magában foglalja.
A megtérés valójában az értelemmel belátott erkölcsi felfogás megváltoztatása, amely hatással van a bánatra, amikor az ember érzéseiben és szívállapotában is változás áll be.

A Szentírás bűnbánati zsoltárai közül leginkább az 51-ik foglalja össze a megtérő és bűnbánó ember lelkületét:
„Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint,
könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!
Moss egészen tisztára vétkemtől,
bűnömtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van szüntelen.
Ellened vétkeztem, egyedül ellened,
s azt cselekedtem, ami előtted gonosz,
hogy igaznak bizonyulj beszédedben,
és igazságosnak a te ítéletedben.
Íme, gonoszságban fogantattam,
és bűnökben fogant engem az én anyám.
Íme, te a szív igazságát szereted.
bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,
moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!
Add, hogy örömet és vidámságot halljak,
hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!
Fordítsd el bűneimtől arcodat,
töröld el minden gonoszságomat!
Tiszta szívet teremts bennem, Isten,
s az erős lelket újítsd meg bensőmben!
Színed elől ne vess el engem,
szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add vissza nekem üdvösséged örömét,
és készséges lélekkel erősíts meg engem!
Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket,
hogy hozzád térjenek az istentelenek!
Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem,
hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!
Uram, nyisd meg ajkamat,
hadd hirdesse szám dicséretedet!
Hiszen nem kedveled a véres áldozatot,
ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.
A töredelmes lélek áldozat Istennek,
a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,
hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.
Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban,
ajándékokban, egészen elégő áldozatokban;
Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.”
A „töredelmes szív” (Zsolt 51,19) valójában a lelkiismeretnek az egész embert életváltoztatásra indító működése, amelyet az isteni kegyelem indít, hogy válaszoljon Isten irgalmas szeretetére. Magában foglalja az elkövetett bűnök fölötti bánatot és azok megtagadását, az erős elhatározást, hogy többé nem vétkezik és a bizalmat Isten segítségében. Az isteni irgalomba vetett reményből táplálkozik.

A bűnbánat nagyon változatos formákban mutatkozik meg, különösen
1. a böjtölésben,
2. az imádságban és
3. az irgalmasság cselekedeteiben.

Így és sok más módon lehet gyakorolni a mindennapos keresztény életben, különösen is a nagyböjtben és a bűnbánat napján, pénteken. Jézus az úgynevezett hegyi beszédben konkrétan megadja az új gondolkodásmód alapelveit (vö. Mt 5,21-48). Emellett Jézus arról is beszél, hogyan kell, hogy viszonyuljunk egyénileg és közösségileg is az ellenünk vétőkhöz (vö. Mt 18,15-19). A következőkben összefoglaljuk Jézus evangéliumi tanítását:
1. az Úr komolyan vette a bűn kérdését
2. a bűn nem magánügy, hiszen a bűnöst és távolabbi-közelebbi környezetét is érinti a hatása
3. megsérti a kegyelmi felelősséget

Az Egyház folytatja alapítójának küldetését: „Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával közreműködik megtérésükben” (LG 11.) A Bűnbánat szentségének két lényeges eleme van: a Szentlélek hatására megtérő ember cselekedetei és a papi föloldozás, amellyel a pap Krisztus nevében megbocsát és meghatározza az elégtétel módját.

A Bűnbánat szentségének szertartásának folyamata a következő lépéseket foglalja magában:
1. Gondos lelkiismeret-vizsgálat: amely közvetett (examen, vagyis a mindennapi szerető figyelem imája), valamint a közvetlen lelkiismeret-vizsgálat, amely egyfajta társalgás a lelkiismerettel (discussio conscientiæ);
2. töredelem (vagy bánat), amely tökéletes, ha az Isten iránti szeretetből, tökéletlen, ha más motívumokból fakad, és magában foglalja a többé nem vétkezés ígéretét;
3. bűnvallomás, mely a bűnöknek a pap előtt tett megvallása;
4. elégtétel, azaz bizonyos bűnbánati cselekmények elvégzése, melyeket a gyóntató ró a bűnbánóra, hogy helyrehozza a bűn által okozott kárt.
5. a feloldozás egyfajta bírói cselekedet, amelyet a pap a dicsőségesen visszatérő Úr nevében és bírói szerepét kegyelmileg irgalmas-megelőző jelleggel gyakorol (vö. Mt 25,31-46): a pap meghirdeti és szentségileg eszközli Isten irgalmát és a bűnbocsánatot.

Meg kell gyónni a még meg nem gyónt súlyos bűnöket, amelyekre az ember gondos lelkiismeret-vizsgálat után emlékszik. A gyónás az egyetlen rendes módja annak, hogy a súlyos bűnökre bocsánatot nyerjünk. Minden hívő, aki eljutott az értelem használatára (7. életév), köteles meggyónni súlyos bűneit legalább egyszer az évben, és valahányszor, amikor szentáldozáshoz akar járulni. Az Egyház nagyon ajánlja a bocsánatos bűnök meggyónását is – bár nem szorosan kötelező –, mert az ilyen gyónás segít a lelkiismeret helyes formálásában és a rossz hajlandóságok elleni küzdelemben, hogy engedjük meggyógyítani magunkat Krisztus által és előbbre jussunk a Lélek életében.
Minthogy fennáll a a húsvéti szentáldozás kötelessége – „920. kán. – 1. §. A szent eucharisztiába való beavatása után minden hívő köteles legalább egy évben egyszer szentáldozáshoz járulni. 2. §. Ezt a parancsot a húsvéti időben kell teljesíteni, hacsak megfelelő okból egy éven belül más időpontban nem tesznek neki eleget.” – ezért a súlyos bűnnel rendelkező hívő a húsvéti időszakban köteles megvallani bűneit.

Krisztus a kiengesztelődés szolgálatát apostolaira, utódaikra, a püspökökre és ezek munkatársaira, a papokra bízta, akik ezért Isten igazságosságának és irgalmasságának az eszközei. A bűnbocsátás hatalmát az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében gyakorolják. Néhány különösen súlyos bűn (mint például azok, amelyek kiközösítéssel járnak) feloldozása fönn van tartva az Apostoli Széknek vagy a helyi püspöknek, illetve az általuk fölhatalmazott papoknak, de halálveszély esetén minden pap bármilyen bűnt és kiközösítést feloldozhat. Halálveszély esetén megengedetten olyan pap is adhat érvényes feloldozást, akinek nincs erre felhatalmazása illetve ki van közösítve.
E szolgálat kényes és súlyos volta és a személyt megillető tisztelet miatt minden gyóntató minden kivétel nélkül és nagyon súlyos büntetések terhe mellett köteles megtartani a szentségi pecsétet, azaz abszolút titoktartásra van kötelezve a gyónásból megismert bűnökre vonatkozóan.
A pap feladatai: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.” (Ez 34,16)

1. kiengesztelődés Istennel és a bűn megbocsátása;
2. kiengesztelődés az Egyházzal;
3. az elveszített kegyelmi állapot visszanyerése;
4. a halálos bűnökkel kiérdemelt örök büntetés teljes, s az ideigtartó büntetések – melyek a bűn következményei – legalább részleges elengedése;
5. a lelkiismeret békéje és nyugalma, és a lelki vigasztalás;
6. a lélek erőinek növekedése a keresztény küzdelmekhez.
Súlyos szükség eseteiben (például közvetlen halálveszélyben) a kiengesztelődés közös ünnepléséhez lehet folyamodni általános gyónással és kollektív föloldozással, megtartva az Egyház szabályait, s elhatározva, hogy a súlyos bűnöket a megfelelő időben egyénileg meggyónják.

1. egyéni bűnbánó kiengesztelődésének szertartása
2. több bűnbánó kiengesztelődésének szertartása egyéni gyónással és feloldozással
3. több bűnbánó kiengesztelődésének szertartása általános gyónással és feloldozással
A gyónás helye általában a gyóntatószék vagy gyóntató szoba, amelyet más a szentség céljától idegen célra nem szabad használni.

A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer önmaga vagy a megholtak számára az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.