Szent István kórus

A Szent István kórus az 1994-ben alakult ifjúsági közösségből a Közi-ből indult el. Sokat jártunk Egerszalókra, Nagymarosra ifjúsági találkozókra, ahol nagyon megfogott minket a légkör, a hangulat, a zene. Megismerkedtünk Sillye Jenőékkel, a muzsikájukkal. Óriási hatással volt ránk, hogy lehetett velük együtt zenélni, énekelni. Bejártunk időnként Budapestre gitáros misékre, láttuk, hogy ott hogyan ment egy ilyen típusú mise. Nagy volt bennünk a lelkesedés.

A közösségi találkozásainkkor zenéltünk, énekeltünk is, mindazokat a dalokat játszottuk, amelyeket a már említett alkalmakkor tanultunk. A közösségből voltunk néhányan, akiknek fontos volt ez a fajta zene. Ez is Istenhez vitt minket még jobban. Persze, lehet ezen vitatkozni, hogy illik-e a templomba, a Jóistenhez az ilyen fajta zene, de szerintem nem érdemes, hiszen ez nem arra hivatott, hogy felváltsa a hagyományos templomi zenét. Ez egy színfolt, egy lehetőség arra, hogy másképpen szólítsuk meg az embereket. Valahogy ezt kezdtük akkoriban megérezni.

Az egyik közösségi tagunk esküvőjére készült éppen és kitaláltuk, hogy akkor mi fogunk rajta zenélni. Szépen sikerült. Ott fogalmazódott meg bennünk, hogy kellene nekünk is teljes miséket játszani. András atyát megkerestük és ő maximálisan támogatott, bátorított bennünket ebben. Elindultak a gitáros misék. Nem voltunk profik, ma sem vagyunk, de törekszünk arra, hogy Isten legnagyobb dicsőségére szóljanak az énekeink. Az évek alatt játszottunk miséken, gyerekeknek szóló miséken, koncerteken, zenés áhítatokon, szentségimádáson, dicsőítésen, imaórán, lelkigyakorlaton, családos táborokban. Tagjaink száma változó, bárki jöhet, aki szereti a modern énekeket és szeret zenélni, énekelni. Mindig támogattak bennünket az aktuálisan nálunk szolgáló káplánok és kántorok is, akikkel öröm volt a közös zenélés. Most pedig a jelenlegi plébánosunk dr. Sztankó Attila atya magas szintű szakmai támogatását is élvezzük, hogy olyan énekek kerüljenek a liturgiába, amelyek tényleg szabályosan oda is valóak, oda is illenek. Sokat tanulunk tőle és szeretnénk is tanulni, hogy ami megszólal a liturgiában az valóban Isten minél nagyobb dicsőségére legyen. De nyilván fontos, hogy akik ott ülnek akár a szentmisén, akár egy szentségimádáson, imaórán, dicsőítésen vagy koncerten, azok minél inkább át tudják élni ezáltal az Istennel való találkozásukat.

Az évek során több zenész és énekes is csatlakozott hozzánk, egyre több a hangszeres is a csapatban, minden próba külön öröm, mindamellett, hogy gondosan előkészített, megtervezett munka és gyakorlás. Mindig meg tudunk újulni, mindig jön valaki, aki nagyon lelkes és hoz új zenéket, dallamokat, ritmusokat, és persze a lelkesedés ragadós. Mindig vannak új álmok, célok, s főleg, ha ezek Istenben központosulnak, akkor előremutatóak.

Most már eltelt a kezdetektől, annyi idő, hogy úgy döntöttünk, megváltoztatjuk a nevünket, hiszen már nem vagyunk ifjúsági kórus, persze fiatalok vagyunk, meg vannak velünk még fiatalabbak, de néha kell a változás. Isten mindig utat mutat, s mi úton vagyunk felé.