Eucharisztia
Mi az Eucharisztia (= a legnagyobb hálaadás)?
A legszentebb Eucharisztia (Oltáriszentség), az Úr Jézus Testének és Vérének áldozata, amelyben maga az Úr Krisztus van jelen. Ezt a szentséget azért alapított „azon az éjszakán, amelyen elárultatott” (1Kor 11,23), hogy jelenvalóvá tegye minden korban, egészen az Ő eljöveteléig a Kereszt áldozatát, és ezzel Egyházára bízta halálának és föltámadásának emlékezetét. Ezért mondja Aquinói Szent Tamás, hogy az Eucharisztia a húsvéti lakoma, amelyben Krisztust vesszük, a lélek betelik kegyelemmel és megkapjuk az örök élet zálogát; az egész istentisztelet és keresztény élet csúcsa és forrása, amely jelöli és létrehozza Isten népének egységét, és építi Krisztus testét, ezért is nevezzük Szent Ágostonnal az egység jelének és a szeretet kötelékének. A többi szentségek és az egyház apostoli tevékenységének összes művei pedig összetartoznak a legszentebb eucharisztiával, és rá irányulnak.
Jézus, miután összegyűjtötte apostolait az utolsó vacsora termébe, kezébe vette a kenyeret, megtörte és odaadta nekik, mondván: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik.” Azután kezébe vette a borral telt kelyhet, és mondta nekik: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
A krisztushívők a legnagyobb tiszteletet tanúsítsák a legszentebb eucharisztia iránt, vegyenek részt tevékenyen a legfenségesebb áldozat ünneplésében, nagy áhítattal és gyakran vegyék magukhoz ezt a szentséget, és a legmélyebb imádattal tiszteljék; a lelkipásztorok az erről a szentségről szóló tanítás magyarázata során gondosan tanítsák meg a hívőket erre a kötelességükre. Egyedül az érvényesen felszentelt pap az a kiszolgáltató, aki Krisztus személyében képes az eucharisztia szentségét létrehozni.
Az Eucharisztia kiszolgáltatója
Az Eucharisztia kiszolgáltatója az érvényesen fölszentelt püspök vagy pap, akik Krisztusnak, a főnek személyében és az Egyház nevében cselekszenek, és akit az Egyházi Törvénykönyv ebben nem akadályoz. A papnak jogában áll a misét bárkiért, akár élőkért, akár elhunytakért felajánlani.
Azoknak az eseteknek a kivételével, amelyekben a jog szerint szabad az Eucharisztiát ugyanazon a napon többször is végezni vagy koncelebrálni, a papnak nem szabad naponta egynél többször miséznie.
Paphiány esetén a helyi ordinárius megengedheti, hogy a papok megfelelő okból naponta kétszer, sőt ha a lelkipásztori szükség úgy kívánja, vasárnap és kötelező ünnepen háromszor is misézzenek.
A pap ne mulassza el, hogy az eucharisztikus áldozat ünneplésére imádsággal kellően felkészüljön, annak végeztével pedig Istennek hálát adjon.
A szentáldozás rendes kiszolgáltatója a püspök, a pap és a diakónus, rendkívüli kiszolgálója az akolitus, valamint az erre szabályosan kijelölt krisztushívő.
A legszentebb eucharisztiát szent útravalóként a betegeknek elvinni kötelessége és joga a plébánosnak, a káplánoknak, a lelkészeknek, valamint a klerikusi szerzetes intézményekben és az apostoli élet klerikusi társaságaiban a közösség elöljárójának mindazok számára, akik a házban tartózkodnak. Szükség esetén vagy a plébános, a lelkész vagy az elöljáró legalább vélelmezett engedélye alapján tegye meg ezt bármely pap vagy a szentáldozás más kiszolgáltatója, de utólag értesíteni kell róla az említett plébánost, lelkészt vagy elöljárót.
A szent Eucharisztiában való részesedés szabályai és törvényei
Elsőáldozás
Szentáldozáshoz szabad és kell bocsátani minden megkereszteltet, akit a jog el nem tilt. Ahhoz, hogy a legszentebb Eucharisztiát gyermekeknek ki lehessen szolgáltatni (elsőáldozás), szükséges, hogy kellő ismerettel rendelkezzenek, és gondos felkészítésben részesüljenek, s így képességük szerint felfogják Krisztus misztériumát, és az Úr testét hittel és áhítattal tudják magukhoz venni. A halálveszélyben forgó gyermekeknek azonban a legszentebb Eucharisztiát ki lehet szolgáltatni, ha Krisztus testét a közönséges ételtől meg tudják különböztetni, és az Oltáriszentséget tisztelettel tudják magukhoz venni. Elsősorban a szülőknek, valamint azoknak, akik őket helyettesítik, továbbá a plébánosnak feladata gondoskodni arról, hogy az eszük használatára eljutott gyermekek kellő előkészítést kapjanak és – szentségi gyónás után – mielőbb táplálkozzanak ezzel az isteni eledellel; a plébános feladata arra is ügyelni, nehogy olyan gyerekek járuljanak a szentáldozáshoz, akik értelmük használatára nem jutottak el, vagy akikről úgy ítéli, hogy nincsenek kellően felkészülve.
Az elsőáldozási felkészítő időtartama egyházközségünkben négy év, vagyis a jelentkezéstől számított negyedik évben lesz elsőáldozó a jelentkező. A felkészítés az elsőáldozásra történő jelentkezéstől számítva négy évig tart.
Azok a fiatalok, akik általános iskola 7-8. osztályába járnak, külön, kétéves képzésben részesülnek.
A felkészítés feltételei gyermekek számára – 1-6. osztályosok számára: a) iskolai hittan; b) az első három évben havi egy találkozó a hitoktatóval plébániai keretek között, a negyedik évben kéthetente; c) ministrálásban vagy énekkarban való részvétel. A szülők a gyermekek felkészítésének időtartama alatt negyedévente (évszakonként) egyszer, négy év alatt összesen 16 alkalommal találkoznak az atyával és hitoktatókkal. Azok a szülők, akiknek gyermeke 7-8. szintén részt vesznek ezeken a találkozókon, a gyermekekkel párhuzamosan két évig. A 7-8. osztályosok ugyanazokban a feladatokban vesznek részt, mint az 1-6. osztályosok.
Általános törvények
- Aki a szent Eucharisztiát már magához vette, ugyanazon a napon ismét megáldozhat, de csak olyan eucharisztikus ünneplés keretében, melyen részt vesz. Nagyon ajánlott, hogy a hívők magán a szentmisén járuljanak a szentáldozáshoz; ha azonban megfelelő okból kérik, szolgáltassák ki nekik misén kívül, a liturgikus szertartások megtartásával.
- Aki a legszentebb Eucharisztiát magához akarja venni, a szentáldozás előtt legalább egy órán keresztül tartózkodjék minden ételtől és italtól; ez alól kivételt csak a víz és az orvosság jelent. Az idősek és azok, akik valamilyen betegségben szenvednek, valamint az őket gondozó személyek megáldozhatnak akkor is, ha előzőleg egy órán belül valamit magukhoz vettek.
- Az Egyház kötelezővé teszi a híveknek a szentmisén való részvételt minden vasárnap és a parancsolt ünnepeken, és ajánlja, hogy más napokon is vegyenek részt rajta.
- A szent eucharisztiába való beavatása után minden hívő köteles legalább egy évben egyszer szentáldozáshoz járulni. Ezt a parancsot a húsvéti időben kell teljesíteni, hacsak megfelelő okból egy éven belül más időpontban nem tesznek neki eleget. A bármilyen okból fakadó halálveszélyben forgó krisztushívők szent útravalóként kapják meg a szentáldozást.
- A szentáldozásnak feltétele a teljes közösség a katolikus Egyházzal és a kegyelem állapota, azaz a halálos bűntől való mentesség tudata. Aki tudja, hogy súlyos bűnt követett el, annak meg kell gyónnia, mielőtt szentáldozáshoz járul. Fontos a lelki összeszedettség és az imádság, és az Egyház által előírt böjt megtartása is, valamint a megfelelő ruházat és viselkedés a Krisztus iránti tisztelet kifejezésére.
Az Eucharisztia misztériuma
A legszentebb eucharisztikus áldozatot kenyérrel és olyan borral kell végezni, melyhez kevés vizet kevernek, tehát számunkra érzékelhető földi anyaga a búzalisztből készült kenyér és a szőlő terméséből készült bor. A kenyeret és bort nevezzük színeknek. Ezen színek alatt Jézus Krisztus egészen egyedülálló és máshoz nem hasonlítható módon van jelen, ugyanis igazán, valóságosan és lényegileg van jelen: testével és vérével, lelkével és istenségével. Szentségi módon van jelen, azaz a kenyér és a bor eucharisztikus színei alatt az egész Krisztus: Isten és ember
A szentáldozást általában a kenyér színe alatt szolgáltatjuk ki, vagy a liturgikus törvények szerint mindkét szín alatt; szükség esetén pedig egyedül a bor színe alatt is.
Az eucharisztia ünneplését latinul vagy más nyelven kell végezni, feltéve, hogy a liturgikus szövegeket törvényesen jóváhagyták. A papok és a diakónusok az eucharisztia ünneplése, illetve az azon végzett szolgálat közben a rubrikák által előírt díszeket viseljék.
Az eucharisztia bármely napon és órában ünnepelhető és kiosztható, kivéve amikor ez a liturgikus szabályok szerint tilos. Az eucharisztikus ünneplést szent helyen végezzük, hacsak egyes esetekben a szükség mást nem kíván; ilyenkor az ünneplésnek illő helyen kell történnie. Az eucharisztikus áldozatot felszentelt vagy megáldott oltáron kell végezni; szent helyen kívül alkalmazható megfelelő asztal, de mindig terítővel és korporáléval.
A legszentebb eucharisztiát tartósan csakis a templom vagy kápolna egyetlen tabernákulumában őrizzük. A tabernákulum, ahol a legszentebb Eucharisztiát őrzik, legyen kiváló, látható, díszes és az imádságra alkalmas részében; legyen elmozdíthatatlan, készüljön szilárd, nem átlátszó anyagból, és legyen úgy elzárva, hogy a lehető legjobban elkerüljék a megszentségtelenítés veszélyét. A tabernákulum előtt, amelyben a legszentebb Eucharisztiát őrzik, állandóan világít egy külön lámpa, Krisztus jelenlétének jelzésére és tiszteletére (örökmécs).
