Keresztség

Gyermekek esetében (1-6 év) a szülők és keresztszülők számára a hónap 3. és 4. szerdáján 17:00 órakor tartunk oktatást a Főplébánián. A keresztség szentségét plébániáinkon a hónap 1. és 2. vasárnapján szolgáltatjuk ki.

Azon szülők, akik nem a dunaharaszti plébániák egyikéhez tartoznak, kérniük kell a lakóhely szerint illetékes plébános engedélyét; a katolikus keresztszülők esetében a jelöltek lakóhelyük szerint illetékes plébános igazolását kérjék, hogy alkalmasak a keresztszülői tisztség betöltésére.

Felnőttek (7-ik életévüket betöltött személyek) esetében a beavató szentségek felvételére történő felkészülés (keresztség, bérmálás, Eucharisztia) a katekumenátus során történik. Ennek célja nem csak a hit igazságaival való megismerkedés, hanem, hogy megtanulják életre váltani Jézus tanítását, valamint kapcsolatba kerüljenek a keresztény közösséggel, azon belül a plébánia tagjaival.
Gyermekek esetében a szülők részesülnek megfelelő oktatásban. A szülők gondoskodjanak arról, hogy gyermekük a születését követő hetekben részesülhessen a keresztségben.

A keresztelendőnek, hacsak lehet, keresztszülőt kell kapnia, aki segíti a szülőket a keresztséggel együtt járó kötelességek teljesítésében. Legyen legalább egy keresztszülő, a gyermek nemétől függetlenül férfi vagy nő; de lehet egy férfi és egy nő.
Keresztszülőt a keresztelendő – ha az gyermek, akkor a szülők –, bizonyos esetekben a plébános jelöli ki; legyen alkalmas (értse, hogy mire kérik fel); vállalja a jelölést és tisztséget; 16-ik életévét betöltötte (a püspök vagy a plébános megfelelő okból tehet kivételt); katolikus, megbérmált és elsőáldozott; a keresztény élethez méltó életvitelű; ne álljon egyházi büntetés alatt. Amennyiben az egyik keresztszülő nem katolikus, őt a keresztség keresztény tanújának nevezzük, azt aki nincs megkeresztelve, a keresztség nem keresztény tanújának mondjuk.

A keresztnév választásánál fontos szempont, hogy ne ellenkezzen a keresztény érzülettel. A védőszent kiválasztásánál az illetékes lelkipásztor készségesen segít.

A víz, mint az élet és a halál forrása; Noé bárkája, amely a víz által ment meg; átkelés a Vörös-tengeren, mely megszabadítja Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból; átkelés a Jordánon, mely bevezeti Izraelt az ígéret földjére, amely az örök élet képe.
A húsvéti vigília szertartásának áldó imája mindezt így foglalja össze: Istenünk, Te láthatatlan erőddel a szentségi jelekben csodálatos dolgokat művelsz Istenünk, és a víz által számos tanítást adtál, hogy megértsük a keresztség kegyelmét. A te Lelked, Istenünk, a vizek fölött lebegett a teremtés kezdetén, hogy a víznek már akkor megszentelő erőt adjon. Az újjászületés módját pedig a vízözön által előre jelezted, Istenünk, hogy egyazon víznek titokzatos ereje vessen véget a bűnnek, és legyen az erényes élet kezdete. Te, Istenünk, száraz lábbal vezetted át a Vörös-tengeren Ábrahám fiait, hogy a fáraó rabigájából szabaduló néped a megkereszteltek előképe legyen.

Jézus Krisztus, nyilvános élete kezdetén alámerítkezett Keresztelő János bűnbánati szertartása szerint a Jordánban, hogy magára vegye a világ bűneit és ezzel kifejezze, hogy vállalja küldetését; átszúrt oldalából a kereszten vér és víz folyt ki, melyek a Keresztség és az Eucharisztia jelei; és föltámadása után ezt a küldetést bízta apostolaira: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet, és kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28,19).
A húsvéti vigília áldó imája így folytatódik: Szent Fiadra pedig, amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett, leszállott a Szentlélek ereje; majd, midőn a kereszten függött, a vérrel együtt oldalából víz fakadt, és feltámadása után tanítványainak parancsba adta: „Menjetek, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében!” Most tekints Egyházadra kegyesen, és jóságod nyissa meg számára a keresztség forrását! A Szentlélek adja meg ennek a víznek egyszülött Fiad kegyelmét, s az ember, akit képmásodra alkottál, a keresztség által az ősbűn szennyétől tisztára mosva, vízből és Szentlélekből új életre szülessék! Add, Urunk, hogy Fiad által szálljon le ebbe a vízbe a Szentlélek ereje, hogy mindazok, akik Krisztus halálába temetkeznek a keresztség vizében, életre is keljenek Ővele, aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

Az Egyház Pünkösd napjától kezdve szolgáltatja ki a Keresztséget annak, aki hisz Jézus Krisztusban. E szentség lényegi szertartása – amint ezt már az elején mondtuk – a vízben való alámerítés vagy a víz fejre öntése, miközben segítségül hívják az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevét. A Keresztség fölvétele minden még meg nem keresztelt személy számára lehetséges. De az Egyház minden keresztelendőtől megkívánja a hit megvallását: felnőtt esetében személyesen tőle, kisgyermek esetében a szülőktől és az egyházi közösségtől. Emellett a keresztapának vagy keresztanyának és az egész egyházi közösségnek sajátos felelőssége van a keresztségre való fölkészítésben (katekumenátus), a keresztségi kegyelem és a hit kibontakozásában.

A keresztség fölszentelt szolgái a püspök és a pap, a latin egyházban a diakónus is. Különösképpen sajátos feladata ez a püspöknek és a helyi plébánosnak. Szükség esetén bárki keresztelhet, csak azt szándékolja tenni, amit az Egyház tesz. A keresztelő vizet önt a keresztelendő fejére és elmondja a szentháromságos keresztelő formulát: „Én megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”

A Keresztség szükséges az üdvösséghez mindazoknak, akiknek hirdették az evangéliumot, és lehetőségük van e szentség kérésére.
Mivel Krisztus mindenki üdvösségéért meghalt, keresztség nélkül is üdvözülhetnek mindazok, akik a hitért halnak meg (vérkeresztség), a katekumenek, és mindazok, akik a kegyelem indítására anélkül, hogy ismernék Krisztust és az Egyházat, őszintén keresik Istent, és törekszenek teljesíteni az Ő akaratát (vágykeresztség). Ami a Keresztség nélkül meghalt kisgyermekeket illeti, az Egyház liturgiájában Isten irgalmasságára bízza őket.
A Keresztség megbocsátja az eredeti bűnt, az összes személyes bűnöket és a bűnért járó büntetéseket; a megszentelő kegyelem által részesít a szentháromságos isteni életben; a megigazulás kegyelmével Krisztus és Egyháza tagjává tesz; részesít Krisztus papságában és megalapozza az összes keresztényekkel való közösséget; megadja a teológiai erényeket és a Szentlélek ajándékait. A megkeresztelt örökre Krisztushoz tartozik: meg van jelölve Krisztus eltörölhetetlen pecsétjével (karakter).

A keresztelést lehetőleg vasárnap szolgáltatjuk ki, főképpen a húsvéti vigílián, illetve a húsvéti időszak vasárnapjain. A közösség tagjait arra buzdítjuk, hogy lehetőleg ez a szentmise keretein belül történjen. Ezért a keresztség kiszolgáltatásának helye a templom, vagy kápolna, ahol a plébánia közössége együtt ünnepel. Szükséghelyzetben magánháznál is végezhető. A keresztség szentségének kiszolgáltatása nem elzárt magánügy jellegű szertartás, hanem a keresztény közösség ünnepe, hiszen az Egyház új taggal bővül, ezért kerüljük a plébániaközösség kizárását a szentség ünnepléséből.

A szertartás során több jelkép találkozik: a jelkép a láthatatlan megjelenítése látható, érzékelhető formában (víz; olajjal való megkenések; fehér ruha; gyertya). Ezek a jelképek egyben egy közösség jelképek iránti érzékenységét is kifejezik. A keresztség valójában úton lévő közösséget igényel, amely közösség nyitott a tanulásra és életközösségre – a közösség ezért mindig újra és újra készséget mutat a jelképek megértésére.